Bár az előadást és az utána következő kérdésblokkot a kiírtak alapján fejezték be, éppen a kezdés előtt sikerült csak beesni a következő helyre, bárhogy próbáltunk sietni. Ezek után egy adatokkal kapcsolatos előadást élvezhettünk, ahol jól rámutattak arra, hogy mennyire nyomon követhető bárki  az adataival, illetve adatvisszaélési botrányokat is említettek, ami (legalább egy kis időre) elgondolkoztatta a hallgatókat, hogy mennyire fontos (lenne) saját adataink és eszközeink védelme.

Az előadás közben derült ki, hogy másik csoportunk is ugyanide lett beregisztrálva, így a rövid ebédszünetet egybe töltötte a két csoport, de mivel a következő állomás messzebb volt, megpróbáltunk időben elindulni. Sikerült még kezdés előtt odaérni, a regisztrációnál azonban akadt (itt is) némi probléma: nem akarták elfogadni a kinyomtatott belépőnket, mindenképpen a QR-kódot akarták elkérni tőlünk. Miután két-háromszor elmondtam, miért nincs ez nálunk, a minket fogadó hölgy heves telefonálásba kezdett, mire kiderítette, hogy iskolás csoportként tényleg bemehetünk a papírral, csak a résztvevők neveit kell feljegyezni.

A délutáni előadás angolul zajlott 1,5 órán keresztül, és bár próbáltak lépést tartani eleinte a témával, a túl sok szakmai kifejezés és a hosszabb idő túl sok volt számukra. Az olyan részeknél, ahol hétköznapi szóhasználattal magyarázták az informatikai dolgokat, azokat sikerült megérteniük, de a végére úgy láttam, hogy elfáradtak a folyamatos koncentrálásban. Ráadásul a kérdéses blokk közepén kellett elindulnunk, mert már így is nagy volt a veszélye annak, hogy nem érünk oda az utolsó állomáshoz, a hajóra. Valóban késtünk 5-10 percet, de az előadás kezdete is csúszott, így szerencsére nem maradtunk le semmiről. Elsőként ismeretlenekkel kellett beszélgetni pár percet, ami láthatóan nehézséget okozott a diákoknak, mivel a rám bízottak meglehetősen visszahúzódóak, és eddig nem igazán léptek ki az iskola „védő szárnyai” alól. Az előadó nagyon vicces és könnyed stílusban mutatta be a nagy létszám hátrányait egy cégnél, és nagyon jó hétköznapi példákat hozott az egyes felmerülő problémákra, ezért gyorsan magával ragadta a tanulókat a stílusa, és úgy vettem észre, ezt élvezték a legjobban (igaz, informatikai szakszavak nem voltak, az angol kifejezések pedig szemléletesen el lettek magyarázva).

Összességében nézve a diákok jól érezték magukat, még úgy is, hogy az előadások között volt olyan, amelyik nem kifejezetten nekik szólt (jóval komolyabb volt), ami olykor megnehezítette számukra a megértést, de a lelkesedésük átsegítette őket ezeken a kihívásokon. Amit problémásnak éreztünk az a közlekedés volt, mert a fél óra túl kevésnek bizonyult a fővárosi közlekedéshez, illetve a belépőnkkel kapcsolatos problémát említeném még negatívabb élményként.