Magas fák, amiknek lombjain keresztül a napsugár gyönyörűen megvilágította a kis faházakat és sátrakat. Közvetlen vízpart csúszdákkal és egy légvárral a víz közepén, amiről bátran állíthatom, hogy nem csak a kisgyerekek örültek meg. Az üdülőközpont állandó és tiszteletbeli lakosai voltak a mókusok, sünik, madarak és az izgalmak kedvéért pókok és egyéb féle ízeltlábúak is. Mindazonáltal az üdülőközpont rendelkezett egy fantasztikus találmánnyal, egy kávéautomatával, amiért én személy szerint nem lehetek eléggé hálás. - Így lehetne a szállásunk környezetét jellemezni. Nagy katonai sátrakban aludtunk beburkolózva a hálózsákunkba és a következő reggel hosszú eszmecserét folytattunk a nappali és az éjszakai hőmérséklet humorosságáról és arról, hogy majd a következő éjszakára mennyire rétegesen fogunk felöltözni, hogy reggelre még érezzük a lábujjainkat. Majdnem pontos információval tudok arról is szolgálni, hogy sátraink, az étkező és a mosdók között nagyjából három percnyi utat kellett megtenni a célállomásig. Ráadásként szeretnék elbüszkélkedni azzal, hogy e két nap alatt 70 kilométert tettünk meg biciklivel, amit köszönhetünk a csapat és a minket kísérő tanárnők kitartásának, és a túravezetőnk türelmének és segítőkészségének. Káprázatos épületeket láttunk, mint például a Pósteleki Kastély, az Almássy Kastély és a Gyulai Vár. Két nap után könnyes búcsút vettünk Dánfoktól és az elkövetkezendő három napban kenukkal mentünk tovább, teljesen vándor életmódot folytatva mind a három nap máshol aludtunk. Volt éneklés, barkóbázás, vers kitalálás és persze rengeteg versenyzés a kilométerek alatt és elhangzottak motivációs beszédek is. Olyan helyeken volt izomlázunk, amiről nem is tudtunk, hogy lehet és minden egyes pihenőnél öröm volt felállni, úszni egyet, megmozgatni a lábainkat és megszakítanunk ülepeink sanyargatását. Esténkét ment a társasozás, beszélgetés, tapasztalatok megosztása és akár csillagnézés is. Túravezetőinknek hála tanultunk madarakról, növényekről és a történelemről is és persze sok jó tanáccsal elláttak minket az evezést tekintve, emellett nagyon jó társaságnak bizonyultak. Gyomaendrődöt ki kell emeljem, mint helyszín két dolog miatt is. Beszélgetésbe elegyedtünk az ott lévő rajztáborosokkal, és említettük mennyire hideg van éjszakánként a sátrakban (ők faházakban voltak), mire elkezdték odaadni nekünk a felesleges takaróikat, amiért én hálásabb voltam, mint a kávéautomatáért. Az este folyamán még beszélgettünk, meséltünk és megosztottuk egymással a kincsként felérő nasiainkat (ne essék félreértés, a koszt mindenhol bőséges volt). Tovabbá ez a hely azért is volt emlékezetes mert bebizonyosodott mindenki számára mennyire hasznos a napellenző sapka, merthogy az egyik csapattag közelebbi kapcsolatba került a napsugárzással, mint szándékozott, emiatt a nappal és éjszaka nagy részében legnagyobb elfoglaltsága az volt, hogy mindent magába tartson, amit aznap megevett. Tovább haladva –most már mindenki sapkában- utolsó két napunkat Szarvason töltöttük, ahol még 30 kilométert megtettünk bringával. Megtekintettük a történelmi Magyarország középpontját jelző szélmalmot és még sok egyéb mást, például a Mini Magyarország makettparkot, ami nem csak lenyűgöző volt, de sok új ötlettel is szolgált hova lenne még érdemes elmenni a jövőben. Indulásunk előtti nap kiélveztük a Szarvasi Ifjúsági Tábor adta lehetőségeket. Volt fürdés, röplabda meccs (táboron kívüliekkel is) és éjszaka, aki akart kint aludhatott a szabadég alatt. Életet is mentettek néhányan a táborból, Tibiét a halét, aki remélhetőleg még mindig boldogan úszkál a vízben.
Összességében csak pozitívan lehet beszélni erről a hétről, ami mindenki számára nagy kaland volt. A csapattagok között tartott közvélemény kutatás kimutatja, hogy kiemelkedően jó volt a közösség, a programok, napról napra erősebbek lettünk és mindennek meg volt a maga ideje, a mozgásnak, szórakozásnak ahogyan a szabadidőnek is, szóval nem kellett sehova se sietni. Mindenki szép emlékekkel és sok mesélni valóval térhetett haza.
